Az eper, a lekvár és én

Eperlekvárt még nem készítettem. Minden másfélét már igen. Meggy lekvárt soha többé! Viszont az eper úgy tűnik a kedvencek közé került, de a logisztikán jövőre javítani kell.
Az egész úgy kezdődött, hogy a neten rábukkantam nagytételbeni eper vásárlási lehetőségre. Osztottam, szoroztam és mind árban, mind cipelésben leverte a másik és egyben maradék piaci opciót. Vettem egy nagy levegőt (mégis csak furcsa, hogy a befőzni való gyümölcsöt is netről vásároljam) és 2 rekeszt rendeltem, ami kb. 13 kg. Megmondták az átvétel helyét és idejét, ahová elverekedtük magunkat, az árvíz miatt óriási dugón keresztü,l a mégnemkétéves fiammal. Ahogy az lenni szokott, az ég is ránk szakadt, mennydörgött, villámlot és zuhogott az eső. Beparkoltam a randi helyre, de nem láttam senkit. Fiammal beszaladtunk az áruházba, ezalatt konkrétan bőrig áztunk, de ott sem volt senki. Majd vissza az autóba, telefon, senki sem veszi fel, gyerek üvölt, majd újra telefon, gyerek tovább üvölt, elfogyott az innivalója is, telefon, de sehol senki. Gyors e-mail, hátha arra válaszolnak, de újra csak a semmi. Fél óra téblábolás után haza indultunk, és sikerült a 15 perces utat kerek 60 perc alatt lehúzni. Én kész voltam, de a kölök szintén. Az eperlekvárra pedig mint ellenségre kezdtem gondolni. Majd este kaptam egy levelet, hogy bocsi-bocsi, csak nekem, csak most jön az eper ... majd fordulatos levelezés követte, volt benne mégsem, meg mégis szállítunk, és egyre reménytelenebb kilátás a jó kis eper lekvárra. Aztán a teljes reményvesztettségemben - mikor már tervezgettem, hogy hogyan is cűgölöm haza a drága piaci portékát - csöngetett egy fiatalember, hogy itt az eper. Rám mosolyogtak (mármint az eprek), lefotóztam őket és újra barátok lettünk, az eper és én. 
10 kg azzal a lendülettel az üvegben végezte, egy részéből darabos lekvár lett, a másik részét kicsit megnyomkodtam botturmixszal. Így készült:

Eperlekvár hozzávalók:
X kg mosolygós eper, esetemben 10 kg
5% barna nádcukor (eper súlyához viszonyítva) esetemben 500 g
5% nyírfacukor (fentiek szerint)
sok sok makulátlan befőttes üveg
tetszés szerint gyümölcsmosó és agar-agar por

És így készült:
Egy kis gyümölcsmosó segítségével megmostam az epret, árvíz, belvíz, utaztatás, jobb ez így alapon. Majd az első adagot - ami darabosnak készült - félbe, negyedbe kockáztam, majd lábasban főztem kb. 30 percig, hozzáadtam a cukrokat (ami nálam a lehető legminimálisabb mennyiség, mert sokkal jobban szeretem a gyümölcs ízét érezni, mint a cukorét, ráadásul a nyírfacukor nem hízlaló, sőt gombaölő tulajdonsága miatt igen jó konzerváló is egyben, na, ettől lesz igazán "könnyed" a lekvár). Negyed óra további rotyogtatás, kavarás után leszedtem egy kis levet eper szörpnek. A zselatintól kiráz a hideg, viszont azt sem szeretem ha vízszerű a lekvár, így beleszitáltam egy kis agar-agar port, amitől pont kellemesen szósz szerű állaga lett. Az üvegekbe kiszedett lekvárokat pedig becsücsültettem a jól bevált dunszt helyemre a babzsákunkba. Lustaságomnak köszönhetően nem szoktam sem percekig a sütőben vízbe állítva főzni, sem fejre állítani sem tartósítókkal jól telpakolni, csak szépen betakargatom őket és pár nap múlva mikor kihűlt gondosan felsorakoztatom a polcra. Soha még egyetlen lekvárom sem romlott meg, pedig egyszer egy barack lekvár valamilyen érthetetlen oknál fogva elkerülte a figyelmünket és csak a második évadjában leltünk rá és azonnal el pusztítottuk.

Az egész család végigkóstolta, anyukám vitt is azonnal egy üveggel, úgy dunsztolás nélkül, mondván pikk-pakk elfogy.

Ti hogyan készítitek el? De leginkább az érdekelne, hogy hogyan szerzitek be a lekvárhoz való gyümölcsöt?